readme.blog.hu

Tessék ezentúl itt keresni és olvasni tovább!!!! :-) 

Azt hiszem arréb költözök egy picit... mármint a blogom... egyelőre...  de lehet, hogy fizikailag aTis maga is, bár ez még egyelőre a jövő, bár nem a távoli jövő zenéje... naszóval a lényeg, hogy a blog valószínüleg átmegy blog.hu-ra. Amikor megtörténik, akkor úgy is kiírom ide az új címet... bár nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz! :-)

egy hatalmas egy balfasz vagyok... pedig már sokszor megfogadtam, meg le is írtam itt is, még is... még mindig bízok abban, hogy az embereket érdekli a másik ember... hogy érdemes szeretni, érdemes adni mert úgy gondolom, hogy akkor biztos kapok vissza egy kis szeretetet... lófaszt...

miért???? Érdemes valamit is adni???? Érdemes szeretni valakit???? Érdemes???? Azt hiszem egész életemben nem bántottam soha senkit... soha de soha senkit... mindenkinek vannak hibái, és követ el hibákat... de soha de soha nem bántottam meg senkit szánt szándékkal, úgy érzem... és... itt ülök az év utolsó napján egyedül, lázasan egy kibaszott monitor előtt, és az elcseszett életemről írok... szóval akkor minek is van értelme???? semminek az ég világon!!!! És nagy dologra lenne szükségem????? Egy hangyányi kis szeretetre... hogy valaki megértsen... két percnél kicsit tovább is... nagy kérés???... kezdem azt hinni, hogy az... de lehet üresnek lenni???... lehet úgy élni, hogy nem tér vissza mindig az érzés, a vágy arra, hogy embernek nézzenek és szeressenek???... van annak értelme, hogy időről időre vágysz valamire és folyamatosan csalódsz???? van értelme??? lófaszt... a könnycseppnek, ami lefolyt az arcomon és rácsöppent a kezemre, annak van értelme????... lófaszt van... rajtam kívül kit érdekel???... hogy ne itt sírjak, hanem tegyek érte, hogy ne így legyen???? mit???? én egyedül???? kellene hozzá egy másik ember... aki ugyanazt gondolja a szeretetről és adni-kapni dolgokról, amit én... és bíznom kellene benne, hogy ha kinyitom az ajtót, akkor nem zúzzák porrá, ami odabenn van... bár most már lassan qrvára mindegy az idebenn lévő dolgoknak, hogy ki mivel jön... max söpörni lehet ebben a kibaszott nagy romhalmazban... úgyhogy ha van kedve valakinek, jöhet... még van egy pici lerombolnivaló... vagy felépíthet valamit, aztán ledöntheti... esetleg... úgy is úgy szokott történni... mire felépülne, mire alakot öltene, mire összeállna, pont akor ledől... lehet, hogy az én hibám is... biztos... de ha így van, akkor meg aztán végképp kár erőlködnöm... mert akkor végképp semmi értelme... akkor csak végtelen körforgás az egész... majdnem felépült építményeket döntünk le... amit sokszor nem lehet megtenni, mert van egy bizonyos határ, amikor az ember lelke, szive, agya azt mondja, hogy elég volt... nem tudom érződik e, hogy a qrva határvonalon sétálok... romok között, amiket még tart egy két oszlop... de nem leszek optimista... eddig az voltam, az érzelmekkel együtt jár a remény, az optimizmus, és az álmok... a mesék... amelyek aztán sohasem válnak valóra... úgyhogy miben bízhtanék, miben reménykedhetnék??? max abban, hogy biztos sikerül a még ép oszlopokat is ledönteni idebenn... valami biztos történni fog, amitől a fejemre hullik az egész szar... hazudnék, ha azt mondanám, hogy várom... de ilyenkor szokott az következni... de most nagyon nincs rá szükségem... főleg most nincs... főleg a következő pár hétben...

a magányos fát nem véletlenül választottam háttérnek... és nem is véletlenül szeretem... tesók vagyunk...

... csaó... ... ... ...

kis frissítés, mert el lemaadt: 

semmi köze konkrétan a fenti bejegyzéshez... bár egy picit igen... csak múltkor több beszélgetésben is előjött a téma, egyszer srácokkal, köztük házas emberekkel dumáltunk a témáról, aztán meg enyhén részegen vitattam meg a kérdést egy becsípett csajjal... ez utóbbi volt igazából tanulságos... azt mondta, hogy szeret idegen emberekkel dumcsizni, meg amúgy is, csak beszélgetni, mert a barátja soha nem hallgatja meg és nem érdekli, hogy mi van vele (és konkrétan tényleg egy jó nagy tuskó volt a srác, mert ott volt a csajjal, és full bunkón viselkedett vele)... kb két órát dumcsiztunk róla, rólam, és a végén azt mondta a csaj, hogy azok alapján, amikről beszéltünk, hogyhogy magányos vagyok és hogyhogy nincs barátnőm, és hogyhogy nem kell egy ilyen ember senkinek... és mondtam neki, hogy a választ keresse magában... abban, hogy egy órával ezelőtt elmondta, hogy a barátja mekkora egy bunkó, mennyie nem figyel rá, menyire semmibe veszi, ezek után ha feláll innen az asztaltól, akkor ugyanúgy a nyakába borul, és éli tovább vele az életét... sőőőőt, ha elhagyja, még talán vissza is könyörgi magát... ezen mondjuk frankón elgondolkozott és nem lett tőle jó kedve, hanem haza is vitette magát a sráccal... nekem meg lelkiismeretfurdalásom volt, hogy belekevertem a dolgokba... bár én csak az igazságot mondtam, semmi mást... a lényeg, és a téma, amit az elején említettem, hogy egy nő végre magyarázza el nekem, de komolyan, hogy mi a faszom vonzó egy olyan emberben, aki folyamatosan megalázza, aki szarba se veszi, csak azért kell neki, hogy legyen egy biztonságérzete és elmondhasa, hogy van barátnője, egyébként pedig szarik az egész kapcsolatra és még talán meg is csalja... aztán ha a srác dobja a csajt, akkor még a csaj kezét lábát töri, hogy visszamehessen... vagy ha a csaj szakít, mert már nem bírja tovább, bárhogy is bántotta meg a srác, bármilyen nagyon, akárhogy alázta is meg, akkor is képes visszakönyörögni magát, a csaj meg simán vissza is fogadja... szóval valaki ezt magyarázza meg nekem... lehet, hogy én csinálom rosszul... a legjobban az tetszik, amit ez a csaj is mondott, hogy bazz, te tök jó ember vagy, miért vagy magányos??? hát mert talán pont ezért???? mert mindig ez van, hogy jó ember vagy, de nem kellesz... keresünk helyetted valami bunkó parasztot, mert vle húdenagyonizgalmas... ez miért??? tudja ezt valaki??? magyarázza már el... legyen olyan szíves... 

Ha valaki régebben olvas már, az emlékszik a háztetőre, és az ott folyó párbeszédre... ami jópár bejegyzésen keresztül folyt... aztán azok a bejegyzések törölve lettek...

Most így év végére megint feljutottam oda, ahonnan nagy nehezen leküzdöttem magam... bár most még csak az ajtóban állok... kezemben a lakat... majd még kiderül hogy rányomom e az ajtóra és újra párbeszédekbe bonyolódok, vagy vissza lemegyek a lépcsőn oda, ahol minden normális... ... ...

gyűlnek a kérdőjeles szavak... nő a köd...

majd jövök...

... ... 

"When I was a child I caught a fleeting glimpse,
Out of the corner of my eye.
I turned to look but it was gone.
I cannot put my finger on it now.
The child is grown, the dream is gone.
I have become comfortably numb."

Pink Floyd - Comfortably Numbs (részlet)

Én még mindig látom a szemem sarkában, azt a néha feltűnő és oly gyorsan elröppenő képet, és próbálom megérinteni, mert még nem nőttem fel és hiszek az álmokban, mesékben... ... lehet, hogy ez a baj... ... ...

Álmomban belekapaszkodtam egy delfinbe, hozzászorítottam az arcom az ő "arcához", belenéztem a szemébe, és hagytam, hogy vigyen magával messze-messze be a nagy víz közepe felé... 

még soha nem álmodtam delfinekkel... 

Minden karácsony előtt apró kis manók letelepedtek idebenn, és elkezdték olvasni a könyvet, és pont akkor értek mindig a végére, mikor megszólalt egy kis réz harangocska, ami a karácsonyfáról lógott le. Akkor a manócskák felpattantak, átölelték idebenn ezt a nagy szívet, és rátapasztották a fülüket erősen, mert úgy szerették hallgatni, ahogy dobogott, ahogy majd kiugrott a helyéről, ahogy rohantszaladt benne a vér... karácsony este volt.

Jópár évvel ezelőtt egyszer csak a manók eltűntek. Vártam, hogy elkezdjenek felolvasni a könyvecskéjükből, hogy a történet átmelengesse a szívemet, de a manók eltűntek. És eltűnt velük együtt a könyv is, amelynek az volt a borítójára írva, hogy Karácsony.

Aztán nem is olyan rég egyszer csak valaki megtalálta a manókat. Nem szólt nekem, csak szép halkan, csendben, ahogy az ajándékokat csempésszük a fa alá, becsempészte a manókat, és már csak azt vettem észre, hogy valakik az ismerős mese szavait duruzsolják odabent. Nagyon jó érzés volt, már csak azért is, mert a manók elegen voltak ahhoz, hogy adjak belőlük, és kölcsönadjam a könyvet is egy kis időre... hogy az a valaki is hallhassa a mesét, aki visszahozta  a manóimat...

Felnőttem, de idebent lakik egy kis gyerek, aki szereti azt a picike kis könyvet, ami a karácsonyról szól... lakik itt benn egy kis gyerek, akinek szüksége van a manókra... akinek  szüksége van a mesére... egy mesére, ami melegséget és szeretet hoz.

De idén nem jöttek a manók... tudtam jól, hogy nem fognak eljönni, de azért titkon reménykedtem benne, és az a szeretetéhes kisgyerek, aki idebenn lakik, várta, hogy hallhassa a mesét... de nincs aki meséljen... nincs mese sem... ...

Remélem, hogy azok közül, akik olvasnak, sokatoknak ott vannak a manók a szívében és már duruzsolják a mese sorait. Ne legyetek önzők, és küldjétek át  őket azokhoz is, akiket szerettek és akik mellettetek vannak, hogy együtt örüljetek, és amikor megszólal a fán az a kis harang, akkor együtt hallgathassátok a mese utolsó sorait... ...

Kívánok mindenkinek békés boldog karácsonyt, vigyázzatok magatokra és egymásra, és vigyázzatok a meséskönyvre...

sziasztok... 

Szakmai angol vizsgán túl vagyok... sikeresen.

Nem valami érdekes... sőőőt.. ez a post se valami hosszú... de legalább rövid!

Most pedig mindenki fogja meg az egerét, és vontassa az alábbi link fölé a kis mutatót, majd erőteljes bal kattintással nyugtázza a műveletet:

CooperaBlog

Ez egy új blog lenne, amit hárman (talán négyen) fogunk szerkeszteni, és ahova tessék minden engem olvasónak naponta ellátogatni, mert biztos találni fog olyan írásokat, amik érdekelni fogják. Szóval hajráhajrá, a link kikerül ide balra is!! :-)

Hogy Te milyen naív vagy, kezdte a beszélgetést saját magával. Az rendben van, hogy hiszel a mesékben, mert mesék vannak, de nagyon jól tudod, hogy soha nem voltál.. de ami a legfontosabb... soha nem is leszel főszereplő egy mesében... talán egy statiszta, akit felrúg egy ló, vagy ráborul egy vödör szar. De hogy főszereplő... akivel jó történik, meg happy end, vagy valami váratlan de jó fordulat... ezek a mesék elkerülnek téged kedves barátom!!! Nem mintha nem érdemelnél meg egy főszerepet, nem mintha ne tettél volna eleget azért, hogy egyszer átélj egy ilyet... nem mintha rossz ember lennél... csak ezt nem veszik figyelembe a mesék készítésénél... úgyhogy ne is várj ilyesmit... minél jobban szeretnéd, hogy valami ilyesmi történjen, annál rosszabb lesz a végén... majd elmúlik... mint ahogy minden más is...

vagy nem múlik el... mint ahogy annyi minden más sem...  

Szombat... este tizenegy... fejfájás... hidegrázás... láz... ma valahogy minden picit másképp sikerül, mint ahogy én azt terveztem... gondolom valami baci is úgy gondolta, hogy ez egy jó alkalom hogy meglátogasson... 

az egyetlen probléma, hogy lázasan képtelen vagyok aludni, mert ha igen, akkor olyan hülyeségeket álmodok, hogy szarabbul leszek öt-hat óra alvással, mint ha virrasztok...

a másiodik egyetlen probléma, hogy engem nem nagyon szabad lázasan virrasztani hagyni, mert igaz, hogy álmodni is nagy baromságokat tudok, de az semmi ahhoz képest, hogy ilyenkor milyen jó dolgokon tudok gondolkodni...

nnna... mai epizódunk zárókérdése, hogy melyiket választom???? A válasz kiderül a következő részünkből... 

Bár biztos szép kerek mondatokat tudnék írni a semmiről, de értelme nem sok lenne, így aztán nem írok... vagy mégis, mert íme, itt egy bejegyzés, ami nem szól semmiről... vagyis hogy a semmiről szól... hogy miért is nem írok a semmiről... pedig írok... hiszen éppen azt teszem... írok róla..., hogy tudassam, hogy miért nem írok... a semmiről... pedig... ... :-)) jóvanjóvan... abbafejeztem... :-))

na... szóval nem történik semmi különös... majd ha igen, akkor tudatom...

Ja, és szóljatok rám, hogy ha esetleg egy orvossal találkoznék, akkor nézzek rá megvetően... esetleg le is köphetném... miután pár ropogós magyar bankjegyet feldugtam a seggébe... na erről irhatnék mondjuk, de majd holnap inkább...

Assszem zabszem van a seggemben, vagy valami ilyesmi... úgy érzem, hogy valamitbármit csinálnom kell, mert egyébként megöl az unalom... jönnimennierrearra... szórakozni... bármibármi... szóval valaki mentsen meeeeeg és jöjjön velem... :-))

Színház talán összejön... talán még egy paintball is belefér, ha jó idő lesz... sőőőt, még az ejtőernyőzés is megfordult a fejemben, és még utána is érdeklődtem, de amikor meghallottam, hogy kb. fél milla egy full tanfolyam, akkor lemondtam róla... 

Sőőőőt, mikor az RTLen látok egy két ilyen táncos emberkét, még ahhoz is kedvet kapok...

Meg ilyenek... nem tudom ezt olyan szemléletesen leírni, mint amilyen intenzíven érzem... qrvanagyzabszemna... :-)

Nem várom a karácsonyt... lesz... elmúlik... minden meglepetés nélkül... egy nap a sok közül... nem részletezem...

mert az tény, hogy a kedd egy undorító nap... 

ennyiéssemmitöbb... 

Bérbeadott álmok
melyet mások élnek át
bérleti díj
melyből futja már
egy sírra
mely tágra nyitott
fekete szájjal
vár

nem téged

egy álmot

amely örökre a tiéd marad... kár

Nem vagyok lehangolt... egyszerűen csak besoroltak egymás mellé a szavak a fejemben, miközben zenét hallgattam... aztán hova máshova jegyezzem fel, ha nem ide... még ha nem is egy nagy szám...

" 

- Ki az?

- Ikari Shinji!

- Az én vagyok!

- Én Te vagyok. Ez az én egy másik ént is tartalmaz! 

...

- Egy amit megfigyelnek, és egy,  aki a megfigyelő!

- Bővebben, az, aki az elmédben van, csak az egyik Ikari Shinji!

- Van egy Ikari Shinji Misato elméjében, van egy Asuka elméjében, és van egy Rei elméjében. Mindegyik különböző, de mindegyik igazi. Te azoktól az Ikari Shinjiktől félsz, amik más elméjében vannak.

- Félek, hogy megutálnak!

- Attól félsz, hogy megbántanak! 

" 

Neon Genesis Evangelion (16. rész) - részlet 

Az ok, amiért idéztem, az az, hogy remek kis önismereti dolog bújik meg mögötte. A félelem attól, hogy ki milyennek lát engem. Kinek milyen kép jelenik meg akkor, amikor rám gondol, kinek milyen aTis él az elméjében. A vágy, hogy megtudjam, hogy ki mit gondol, hogy ki milyennek lát, hogy mit gondol rólam... nem azért, mert meg akarok felelni Neki... (de igen, elvétve van, hogy meg akarok, de tudom hogy semmi értelme, csak még reflexből jön... majd kinövöm azt is), hanem mert félek, hogy megbántanak... hogy kiadom a lelkem, és megtépázva jön vissza...

aTis önismereti félóráját olvashatták... ende

Rubinstein mondott valami olyasmit, hogy ha szereted az életet, ő is viszont fog szeretni Téged. 

Azt hiszem értem a lényegét...

... a hétfői kérdés... hogy hol volt régen ez az aTis... itt a válasz egy része... a régi csak élte az életet, úgy a maga lassú folyásában, ami persze nem rossz dolog... de más, amikor szereted is... és éled... nem csak belesüppedsz... hanem a felszínen éled azt... azt hiszem ez a válasz a kérdésre... hogy mostanság a felszínen próbálok lavírozni...

a "tanulással" az a baj, hogy minél többet tanulsz, annál inkább rájössz, hogy mennyi mindent vesztettél... viszont ez egy kicsit a 22 csapdája... mert néha az elvesztett dolgok is kellenek ahhoz, hogy tanulj... és amíg nem vesztettél el valamit, addig nem tudod, hogy milyen is azt elveszteni... most már csak az a kérdés, hogy miután a tanulással végeztél, újra megkeresheted e azt, amit elvesztettél... ...

Nincs előítéletem a jegyellenőrökkel szemben, az ő munkája, is olyan mint bárki másé, ő is csak a munkáját végzi. Viszont azért meg kellene válogatni, hogy milyen embert vesznek fel akár buszsofőrnek, akár ellenőrnek, elvégre emberekkel kell kommunikálnia... szóval elvárható lenne tőlük némi iq.

Merthogy ma egy kedves ellenőr fel szeretne szállni a buszra, amin hering módjára állnak az emberek. Lenn szaladgál a busz mellett, és elvadult arccal integet befelé, hogy ki merre menjen a buszon belül, hogy ő fel tudjon rá jutni. Majd valahogy felpréseli magát rá, és elkezd óbégatni, hogy mindenki menjen hátrébb, majd elhagyja a száját egy olyan mondat, hogy
- "Mozduljon meg maga szemüveges fiatalember, ne rágózzon!!!"
Kis késéssel esett le, hogy ez én lennék, hozzáteszem, hogy nem volt hova mozdulni. Erre megkérdeztem a drága aranyos embert, kissé indulatosan hogy
- "Miért ne rágózzak??? Elveszi???" 
- "Nem veszem el, de addig nem megy a busz, amíg fel nem szálltam" (az arc ekkor már fenn állt a vezető mellet)

- "Nem tudom mi a problémája uram, ugyanis már fenn áll a buszon, nekem viszont lenne egy, mert én a 15.000 forintot azért fizettem ki a bérletért, hogy a busz akkor induljon és érkezzen meg, ahogy az a menetrendben van, nem pedig akkor, amikor egy ilyen faszkalap mondja, és önkényesen eldönti, hogy most pedig nem indul a busz."

Kommunikációnk itt véget ért, mert az arc morgott erre valamit ellilult fejjel, és elkezdett bérletet ellenőrizni - az enyémet különösen hosszan vizslatta - de szegény nem tudott mibe belekötni. Én szívesen folytattam volna a társalgást, mert ilyenkor szoktak a birkák belecsúzsni abba, hogy elkezdenek idegességükben tegezni, már gyűjtöttem is rá, de sajna elmaradt... :-)

Nem rizsázok itt hosszasan, meg vonok le következtetéseket, de igazán fel kellene már fogni az ilyen birkáknak, hogy ő nem egy kibaszott atyaúristen, hanem egy szolgáltató vállalat utolsó kis porbafingó alkalmazottja, aki az én bérletre és jegyre kifizetett pénzemből él... értem... az utasért...  a balkáni gondolkodásmódot meg szeneslapáttal kellene kiverni a bunkó fejükből.

Ez milyen??!!...

"can't break the silence

its breaking me"

Evanescence - Your Star című számában hangzik el...

(szolgálati közlemény: aki esetleg levelet küldött az elmúlt hét folyamán, az ismételje meg az akciót, mert pár mail elveszett az éterben... Valamint elindítanám a közös blogot, de írjatok ötleteket, hogy mi legyen a becses neve.... danke schön)

Hát lássuk...

Tegnap este nem találtam egy normális rádióadót vezetés közben, ami kicsit segített volna ébren maradnom, így nem volt más, mint elkezdtem bazi hangosan énekelni a Sláger Rádióban szóló számokat... :-)...sikerült ébren maradnom... mondjuk amilyen hangom van, nem is csodálkozok rajta :-)) (Noémi, Tinman - gyúrok a karaokéra... :-)) )

Mai angol legfontosabb témája az volt, hogy megbeszéltük a mellettem ülő  csajjal a mellméretét, majd szexuális életünk megtárgyalásával folytattuk... az enyémet úgy jellemeztem, hogy már ha a langyos északi szellő meglebbenti a nadrágom szárát, attól is feláll, tehát akkor lehet levonni következtetéseket...  A két téma közötti látszólagos összefüggés csak látszólagos, ugyanis neki van... élete... és amúgyse... :-)

Szolgálati közlemény: közös blog erős tervezés alatt... valamint rádió nem lesz, mert épp nincs kedvem tárhelyszolgáltatót keresni, az UW meg - ahol eddig volt - mindig törli... szóval majd valamikor... talán...